„Ennyit mára a könnyűzene újdonságaiból”

Pisti kedvéért jöjjön a Mini, és persze a Vissza a városba. Eredetileg a dal így szólt.

A dal velem egyidős. Mindig olyan érzésem van, Török Ádám vagy csak rosszkor született, vagy egyszerűen olyan világban élt, ahol mindig mindennel el kellett késni. A Vissza a városba tíz évvel korábban világszenzáció lett volna. Erős Hey, Joe utóhatása miatt 1978-ban ez már csak szimplán egy jó kísérlet. Mármint zeneileg. Tartalmilag majd Pisti vagy esetleg Tamás elemzi.

A dal szólt így is egy koncerten:

Aztán később így is.

Felgyorsult (kár érte), Závodi, aki egy korábbi Mini felállásban volt tag imitál egy szólót (kár érte), a szöveg szétesik (kár érte), a megfelelő korosztály azonban élvezi így is, nyilván nem a produkciót, hanem a dalt magát.

Szóval amikor 1973-ra kifáradt az Illés, és Szörényiék kiszálltak, Lajos Új Illés néven csinált újra zenekart (szövegírójuk Galla Miklós volt egy időben, a közeljövőben erről külön poszt lesz), a Lajostalanított Illés meg összeállva Tolcsvayékkal megcsinálta a Fonográfot. Ja, Pásztory is már az NSZK-ban volt addigra.

Nem tudom, a nálam idősebb nemzedék azt a bizonyos kádári időtlenséget mivel tudná illusztrálni, nekem a Fonográf nem kevés dala kínálja magát, csak hogy hangulatba hozzuk magunkat íme itt is egy:

Szóval hogy kép és zene is ennyire egybe vágjon, ez nagy teljesítmény (tudja valaki, a szöveg miről szól? annyira nem erős, hogy nehéz a refrénen kívül bármit is megjegyezni belőle), számomra ebből árad az az időnélküli langyos állapot, amire emlékszünk.

Ehhez képest a zenekar a feloszlás előtt 1984-ben csinált egy ilyet is:

Várom a tippeket, ki milyen ezzel párhuzamos nyugati produkciót tudna mondani. Nekem a Toto meg a Genesis jutott eszembe. No persze nem Tolcsvay meglehtősen gyengére sikerült szólója miatt, hanem a hangzás összessége, a kifejezett hangulat miatt.

Lesz még szó a Skorpióról, az elsőről, de ma lássunk két érdekes videót. Miután a Skorpió 1979-ben újjáalakult, a szólógitáros Tátrai Tibor lett. Ő éppen otthagyta a Generált, mert nem tetszett neki, hogy a Várkonyi és az Erdős milyen irányba viszi a zenekart. Így hát beállt Frenreisz mellé. Első videónk az Álljatok meg, koncertfelvétel 1981. augusztus 22-én. Nem vagyok biztos benne, hogy Frenreisz játsza a hallható basszus szólamot. Ennek ellenére ebben az évben már másodszor választották őt az év basszusgitárosának.



Aztán eltelt 12 év, és a rendszerváltás utáni hangulatban hallhatjuk őket újra. Tátrai meghízott, öltözködése a 90-es évek elejét, bajsza a 80-as évek végét idézi. Frenreisz gitárjátéka pedig továbbra is pazar annak összefüggésében, hogy nem nagyon ér hozzá a Fender húrjaihoz.

Jó volt ez a Generál, még az első, a Révésszel, mármint nem a Révész miatt, inkább a Karácsony volt jó benne, persze aztán a későbbi Generál, a Charlie-Tátrai-féle is jó volt. És ezek elmehettek Rómába, mert megérdemelték, igaz, hogy több ügynök ment velük, mint ahány zenész volt, a klipben pl ott nézelődik Boros Lajos is, a hanglemezkiadó vállalat akkori megfelelő elvtársa, aki viszont ma is jól megél abból a semmiből, amit csinál.

De azért a dal az nem rossz, bár ebből nem sokat hallunk, a Mikrolied meg szerintem a valaha volt legjobb magyar vokál-formáció. Hihetetlen pontosak. Mármint addíg a pontig, ahol Révész is csatlakozik és belekezd a malacvisításba.

Mindenekelőtt köszöntöm Jenőt, aki azt mondta, csináljam blogban. Egyúttal fel is kérem majd társblogolónak, egy-egy poszt megírására. Elsőnek akkor ismétlünk is, vagyis kezdjük a Generállal.

Mindjárt.

Üdv mindenkinek!