Szóval amikor 1973-ra kifáradt az Illés, és Szörényiék kiszálltak, Lajos Új Illés néven csinált újra zenekart (szövegírójuk Galla Miklós volt egy időben, a közeljövőben erről külön poszt lesz), a Lajostalanított Illés meg összeállva Tolcsvayékkal megcsinálta a Fonográfot. Ja, Pásztory is már az NSZK-ban volt addigra.
Nem tudom, a nálam idősebb nemzedék azt a bizonyos kádári időtlenséget mivel tudná illusztrálni, nekem a Fonográf nem kevés dala kínálja magát, csak hogy hangulatba hozzuk magunkat íme itt is egy:
Szóval hogy kép és zene is ennyire egybe vágjon, ez nagy teljesítmény (tudja valaki, a szöveg miről szól? annyira nem erős, hogy nehéz a refrénen kívül bármit is megjegyezni belőle), számomra ebből árad az az időnélküli langyos állapot, amire emlékszünk.
Ehhez képest a zenekar a feloszlás előtt 1984-ben csinált egy ilyet is:
Várom a tippeket, ki milyen ezzel párhuzamos nyugati produkciót tudna mondani. Nekem a Toto meg a Genesis jutott eszembe. No persze nem Tolcsvay meglehtősen gyengére sikerült szólója miatt, hanem a hangzás összessége, a kifejezett hangulat miatt.
