Fiatal voltam még, amikor már járt a híre annak, hogy a Miniben valaha játszott zenészek évente összejöttek bulizni, és voltak vagy hetvenen. Azóta biztos nem lettek kevesebben, hacsak nem halt meg valaki közülük. Legutóbb, egyben életemben először hat éve láttam Ádámot színpadon és közelről a balassagyarmati sörfesztiválnak nevezett rendezvényen. A doboknál nem más, mint Köves Miklós ült. A sátorban voltunk vagy harmincan, és a koncertet kb. öten figyelték még rajtam kívül. Eszembe jutott, hogy 25 évvel azelőtt, amikor 15 éves voltam, már megvolt a jegyem a miskolci úttörőházban tartandó koncertre. Előtte a fejemre tapsztott 2 W-os Tesla hangfalakkal meghallgattam az akkor megjelent egyetlen albumukat ráhangolódásképpen. Aztán a koncert jól elmaradt.

A dalt Tamás talán majd elemzi, nekem igazán az jutott eszembe a könnyeikkel köszködő öregemberekről meg a szöveget éneklő fiatalokról, hogy ezek az emberek épp most nem gondolnak semmi fontosra. Nem akarnak megoldani problémákat. Egy olyan "fasz tudja" feeling ez. Fel a tóhoz, ahol nincs senki, meg úton lenni, mert tele van a tököm az egész kibaszott világgal, de azért egyedül is szar. Különben is megszoktam az öblítős vécét meg a melegvizet. Szavasz. Nekem inkább az érthetetlen, hogy tudnak ilyen ótvar világot építni maguk körül azok az emberek, akik kamaszkorukban ilyen zenéken szocializálódtak.

Ja, szerintem Závodi nem kamuszólót játszott. Tudta, hogy nincs tétje a dolognak. Úgyis csak annak van jelentősége, amit hozzá képzelsz. Ez egy ilyen. (Bocs, ez még az előző bejegyzéshez kellett volna, csak kifelejtettem)