Tegnap kis átfedéssel egymás után lement a tévében a "régi" és az "új" István a király. Érdekes volt, gyorsan idevetném észrevételeimet.

Először is ugyebár a régi sem egy film, hanem egy lefilmezett és néhány trükkel tuningolt előadás. Ilyen módon összehasonlítható a kettő. És hamar kiderül, a rendezés lényegesen jobb az új változatban. Igaz, sok jót ezen kívül már nem lehet mondani a nagy pénzzel összehozott felújításról.

Szomorú, de tény, hogy az énekesek nagy többsége annak ellenére nem énekel jól, hogy mennyire meg lettek válogatva. Dühítő Koppány gyengesége, Laborc úgyszintén halvány, ami már azért is furcsa, mert ez azt is jelenti, hogy Nagy Feró jobban énekel, mint egy válogatás győztese. Sosem hittem volna, hogy Victor Mátét is visszasírom majd egyszer Asztrik szerepébe.

Ezzel szemben István szerepére sikerült egy jó énekest találni, kár, hogy talán Gizella az még, aki felülmúlja az eredetit. A többiek vagy fel sem tűnnek (német lovagok), vagy bosszantóan gyengék (magyar főurak).

Izgalmasabb kérdés, hogy a díszlet felturbózása mellett miért gondolták azt Szörényiék, hogy a zenét is meg kell kicsit javítgatni. Nem kellett volna. Indokolatlan mennyiségű vonós hallható ott, ahol a csupasz zene kifejezőbb, mindenütt flinc-flancos hangszerelés zsibbasztja az ember fülét. Pedig ez egy rockopera, bármit is jelentsen a szó, a rock az más, mint ami ebből lett, az operához meg sosem volt köze.

Nem volt nehéz kihallani, hogy ki is dobol, természetesen Borlai Gergő, pontosan beüt minden hangot, néha persze többet is, nem rajta múlik. De az egész valahogy nem ad többet, mint az ócska Koltay-féle változat. És ezért akkor is kár, ha ez csak az István, nem több.

A válogatóversenyen viszont legalább találtak egy olyan énekest, aki nem azt énekli, hogy "Én most ásküszöm"...