Jenővel a napokban többször hosszabban beszélgettünk dolgokról, Michael Jackson kapcsán, de nem csak róla, sőt, csak kis részben róla.
Szóba került az a dokumentumfilm, ami Borlai Gergőről szól, interjúk vele és róla, éveken keresztül. Hogy Gergő miért nem lett világsztár, sőt, miért nem is indult el Amerikába annak ellenére, hogy mindenki azt mondta róla, hogy ott a helye, és meg is hívták.
Borlai Gergő (róla később persze külön posztot kell írni) végül is - a film alapján, meg a beszélgetésünk summázata alapján is - rágörcsölt, maga sem hitte el, hogy sikerül, végül el sem indult.
A Fonográf is szóba került, a "Tolcsvayékkal felturbózott Ilés", a korszakot jól jellemző hangulatot adó zenekar (korábban már szó volt róluk), akiket vittek jobbra-balra, de végül egyszer a Wembleybe egy hatalmas country-fesztiválra nem. És hát ezért sem lettek ők világsztárok. Gondolhatnánk. Mint a korszak minden valamirevaló előadója, itthoni kiskirálya ma már így emlékszik, a rendszer nem engedte, az tett keresztbe, vagy tette tönkre a próbálkozásokat.
Pedig ha őszintén belegondolnak (egy Fonográfról szóló dokumentumfilmben Németh Oszkár idézi fel, hogy egy bécsi Pink Floyd koncert után hazafelé a nagy hallgatásba végül Szörényi Levente mondta bele mindannyiuk gondolatát: "Nem kéne abbahagynunk?"), akkor kiderül, hogy nem a rendszer volt az oka (főképp, persze, mert az is), hanem, hogy ők kevesek voltak.
Még az itthon szupertehetséges és tényleg, minden vitán felül állóan nagyot alkotó Presser is. Mert a rendszerváltás óta sem megy, még annak a Borlai Gergőnek sem, aki talán tényleg a legtehetségesebb zenész az elmúlt évtizedek magyar színpadain.
És hát miben kevesek ezek az emberek? Szorgalomban? Tehetségben? Én azt gondolom, nem ezekben, de Jenővel beszéltünk egy mentális különbségről. Hogy ez tanulható-e vagy születni kell rá, hogy ez a közegtől mennyire függ, nem tudom. Később részletesen kibontható a kérdés. De hogy ordító különbség van, az biztos. Jó példa erre Jenő korábbi posztjának felvétele.
MJ színpadi viselkedésében valószínűleg éppen annyi tanult elem, szándékosság van, mint volt mondjuk Szörényi Leventéében. Mégis egyértelmű, hogy Szörényivel ellentétben MJ másképp oldja meg a feladatot, mégpedig mentálisan másképp áll hozzá.
Ezért is lett ő világsztár.
