Testvérekből álló zenekar sok volt. Nyilván a Bee Gees a legismertebb közülük, bár számomra (életkori sajátosság) azt hiszem az első ilyen élmény a Bros volt...

No sebaj, a Bros majd egyszer kap külön szót, térjünk át a magyar családi zenekarokra. Tolcsvayék? Szörényiék? Ugyan. A Bokor-fivérek, na az igen, a Color az tényleg magyar családi zenekar volt. Sorsa is jellemző, befutni igazán nem tudtak, a 70-es évek második felében és a 80-as évek első felében írták és játszották a dalokat. Aztán elhagyták az országot és most Amerikában élnek és civil foglalkozást űznek. Pedig jó számaik is voltak, a Fényes kövek például majdnem megnyerte a 77-es Metronóm fesztivált, ami a 72-es Táncdalfesztivál után az első ilyen jellegű verseny volt. (Húsz forintos kérdés: ki nyert? Az Illés! Mármint az Új Illés, akikre korábban egyszer már utaltam, és akik szintén jönnek majd még.) Szóval jó zene ez, kár, hogy 3-4 évet ez is késett, akkor lehetett volna nagy szenzáció, meglehetősen Simon&Garfunkel utánérzés.

Az is jellemző, hogy a legismertebb daluk sem az ő előadásukban lett olyan népszerű, ez a Féltelek. Ugye, hogy ismerjük mi a Colort?

Mai videónk azonban azt mutatja, mennyire kilátástalanul küzdöttek a kitörésért. És a fentebb is hallható, a 70-es évek végének sok eredetiséget mutató zenéjét a 80-as évekre felváltották az amerikai zenék koppintásával. 1982-es videónk elején a Van Halen Eruptionjának gitárszólóidézetét hallhatjuk Felkai Miki előadásában, ami meg utána jön az a kelet-európai utánérzése a kor amerikai hard rockjának, beleértve a keleti (Boston) vagy a nyugati (Van Halen) partot akár. A doboknál Király Linda édesapja, hurrá. Erdősékenk ez amúgy csak annyira nem tetszett, hogy ezeket a lemezeket azért meg is csinálhatták.