Megvettem az újra kiadott első három Bergendy lemezt cd-n. A három együtt volt 5400 forint, rég költöttem én cd-re, főleg ennyit, de muszáj volt. Utólag belegondolva sorsszerű is.
Már mondtam, és unásig fogom még mondani, én az első lemezükön nőttem fel, a "sárga lemezen", aminek tényleg nincs címe, viszont tényleg sárga, ez az otthoni zsargon szerintem nyugodtan alkalmazható. De most végre teljes egészében meghallgathattam a Hétfő /Hét fő/ című lemezt is, amely zenetörténeti jelentőségű lemez. Először is az első magyar duplalemez, ráadásul (az iméntivel persze összefüggően) az első magyar konceptlemez is. Vannak rajta jól ismert slágerek is (hogy mást ne mondjak, az Iskolatáska) meg kevéssé ismert dalok is. Első (két) végighallgatás után azt tudom mondani, hogy elképesztő az a zenei változatosság, és főképp a kísérletezésbe vetett hit és bátorság, amivel a lemezt megcsinálták. Alig van olyan szám rajta, amit az ember úgy hallgat végig, hogy ott minden első hallásra is érthetően van úgy, ahogy. Amikor a verzék és a refrének meg szólók pont úgy követik egymást, ahogy követni szokták, amikor az akkordmenetek, a hangnemi kitérések úgy vannak, ahogy "a nagy könyvben meg van az írva". Van ilyen dal is (Messze még), ráadásul egy nagyon jó dal, egyike a legjobbaknak. De elképesztő mennyiségű meglepetés várja a hallgatót, enyhék és vadak, mindenféle.
A lemez anyagát 1972 decemberében és 1973 januárjában rögzítették. Már megjelent az Illéstől az Add a kezed, vagyis az Illés nagyjából mindent megcsinált eddigre, még éppen nem oszlott fel, az Omega már elvesztette Presseréket, és az Élő Omegával próbáltak vígasztalódni, az LGT meg éppen kiadta a nem túl sikeres első lemezét. A Metro Frenreisz és Dusán kiválásával gyakorlatilag már pont megszűnt. De érdemes kicsit külföldre is nézni, a Pink Floyd, a Genesis és a Yes még előtte van a később fontos konceptlemezeknek, (a Floyd a Meddle kiadásán van túl), az év tavaszán azonban a Jetro Tull jelenik meg aThick as a Brickkel, az első, önálló számok nélküli rocklemezzel. Élvonalban van tehát a Bergendy, mármint a nemzetközi élvonalban. Persze önmagában a konceptlemez-szisztéma kevés volna, de ha a dalokba belehallgatunk, az bizonyító erejű.
És most következzen egy szám (ó, mennyi következhetne, ha nem is bármelyik, de legalább hat), amely korát megelőző alkotás. Hangzásában gyakorlatilag egy rockballada. Ez a műfaj később lesz fontos, nem 1972-ben. A közepén egy, hangzásában a nyolcvanas évek közepét idéző szaxofon-szóló.
